Így jártam apátokkal

Így jártam apátokkal-nem rövid története annak, hogyan találom meg életem párját. Előre leszögezem, egyelőre mindennek esélye igen csekély.

Archívum

Friss topikok

Címkék

Unalom

2012.06.16. 16:24

szerző: Carla Sefković

Nem lesz jövőre órája, abból a tárgyból persze ő lesz a szemináriumvezető, ami nekem ebben az évben még nem volt a tanrendben. Na mindegy is...

Egyébként ötös lett nála :) Elmentem a szóbelire, beültem, először jót beszélgettünk, aztán kérdezgetett vagy húsz percig..aztán még beszélgettünk egy sort, kérdezte, hogy van-e még kinn valaki, aki hozzá jönne. Mivel voltak még ketten, nem maradhattam sokáig, de ez is jó volt...:)

Vizsgáim még vannak, majd beszélünk a diplomamunkáról. Merthogy ő lesz az alkonzulensem!! :D:D

Címkék: egyetem

Szólj hozzá!

Hallgassátok, mert szép

2012.06.04. 11:31

szerző: Carla Sefković

 Tényleg szép:

Címkék: zene

Szólj hozzá!

Végre reggel,

2012.06.04. 11:13

szerző: Carla Sefković

 ...ugyanis az éjszakám rosszabb nem is lehetett volna. Forgolódtam, rosszakat álmodtam, sokáig aludni se tudtam, szóval végre reggel. 

Egészen mostanáig fájós és durcás fejjel ültem a kanapén, laptoppal az ölemben, aztán megérkezett a segítség egy literes tej formájában. Így végre már a kávé illatával van elfoglalva majd' az összes érzékszervem. A rosszkedv múlóban, a fejfájás marad - egyelőre.

Tegnap kaptam este egy e-mailt tőle, semmi személyes, csak a szóbeli vizsgával kapcsolatos tudnivalók. Azért köszi tényleg, hogy holnapután vizsga, és csak most tudom meg...na mindegy, az írásbeli részére már megtanultam nagyjából, szóval csak nem lesz gáz.
A további vizsganaptáram katasztrófa, június 11-től kezdve nincs megállás egészes harmadikáig. Az első amúgy is halálos, kiismerhetetlen osztályzás meg minden, ami az egyetemistáknak oly' kedves. Legalább nem leszek azzal elfoglalva, hogy emésszem magam a szerencsétlen választásomon (már ami őt illeti)

Magányos vagyok, és ez nem jó. Bár fáj, de sokkal kényelmesebb lenne semmit se tenni ellene és csak várni, hogy majdcsak történik valami. Ááh, mindegy is. Legfeljebb majd külföldön rám talál valaki. 

Ha viszont meg se próbálnám és úgy utaznék ki, nem lennék túl büszke magamra.

Life sucks.

Szólj hozzá!

 Nagyon szeretnék visszamenni. Ott minden szép, jó, kedves emberek és a tenger sós illata.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ja, és csak hogy ne keveredjen el valahová a cím, linkelem ide is:

http://mihrvati.blog.hu/

Címkék: horvátország

Szólj hozzá!

 A cím hamarosan érthetővé válik.

Történt egyszer, hogy Carla beleszeretett egy srácba, aki viszont szerette. Tíz csodás hónap után azonban ahelyett, hogy a fiú a megbeszéltek szerint az Operába vitte volna, beterelte egy kávézóba és szakított vele. Mert már nem őt szerette. Volt egy másik lány, megismerkedésük arra a házibulira datálható, amelyen Carla is ott volt, éppenséggel a szerelme ágyában feküdt lázasan. Carla dobva lett, csak úgy hirtelen, és egyedül maradt, mint a kisujja.

Másfél évébe került, míg túltette magát rajta, azt is csak azért, mert a már ismert "tanár-jellegű" férfival a barátságuk szerelembe csapott át. Az volt Carla új esélye a boldogságra. Két hét elteltével tapasztalta, hogy igazán mély érzéseket nem váltott még ki belőle a kapcsolat, ami azelőtt szokatlan volt. Carla aggódni kezdett, hogy az előző félresikerült kapcsolata ennyire megváltoztatta volna a gondolkodását? Aztán eltelt megint egy-két hét, és a férfi az egyik reggel az ágyban feküdve azt mondta neki: "szeretlek". Akkor megváltozott minden, talán csak ez az egy szó kellett neki, hogy újra érezze: fontos valakinek. A szavak viszonzásra leltek, Carla őszintén mondta ugyanezt a férfinak. A kapcsolatuk békés, egyszer volt, Carla iskolába járt, a férfi munkába.
Aztán a kapcsolatuk nagy próbához érkezett. A srácnak hosszú időre el kellett mennie. Úgy alakult, hogy egy hónapig nem is látják majd egymást, Carlának már jegye volt fix időpontra a Horvát tengerpartra, így pont váltották egymást. A férfi felült a new yorki gépre, onnan pedig nagyon lassan telt az idő. Egy hónap után újra találkoztak, nyoma se volt a friss kapcsolaton a próbatételnek.
Aztán egy augusztus végi napon Carla telefonhívást kapott, a lehető legrosszabb indokból: másnap beszélniük kell. Az az egy nap lassabban telt el, mint az egy hónapos távkapcsolat. Carla győzködte magát, hogy nem lesz baj, de nem lett igaza. Életében másodjára egy külvárosi padon ülve dobták ki. Azzal a pofátlan ígérettel, hogy ha több ideje lesz, újrakezdik. Az az újra soha nem jött el.

Carla ördögi körbe került. Alkalmanként ez a két ember elhitette vele, hogy milyen fontos, milyen jó barát, milyen jó szerető. És amikor Carla szükségét érezte az effajta megerősítésnek, belement a játékba. Pótlék volt, ami minden alkalommal neki is jól esett, aztán mindene este úgy aludt el, hogy az illetőt még mindig nem felejtette el.

Így Carla úgy döntött, nem kell neki a szerelem, ebben pedig csak megerősítette a legutóbbi, plátói érzés, amit egy fiatal fiú iránt érzett majd' egy évig. Nem kell neki egészen addig senki, amíg ki nem költözik külföldre.
De egyre jobban érlelődött benne a gondolat, hogy ő bizony társas lény, hogy ő valamilyen bizarr okból kifolyólag hajlamos saját életét megkeseríteni a szerelembe való szerelemmel. Kell neki valaki.

És most, hogy ezt beismert, még jobban fél. Nyuszi, nem mer lépni, csak ábrándozik. Miközben már nem is meri számolni a baglyait (elnézést a nevetséges megfogalmazásért..).

Tessék, megkaptad, Carla. Egy újabb plátói. Megcsináltad, nagylány!

Címkék: élete carla

Szólj hozzá!

Munkamorál

2012.05.31. 18:36

szerző: Carla Sefković

Azon agyaltam, miközben elküldtem neki a beadandómat, ami a tárgy teljesítésének feltétele, szívesen írnám meg nála a diplomamunkámat. Eltekintve attól, hogy beleestem, nem véletlenül járok az óráira már elsőéves korom óta. A szakterülete még passzolna is a témámhoz (lassan ki kéne találnom, tudnék-e életem végéig ezzel foglalkozni, vagy valami gyakorlatiasabb jellegű kéne...), bár én kicsit más szemszögből közelíteném meg a dolgokat, nem annyira ragaszkodva az ő nézőpontjához...(de jó lenne, ha leírhatnám, hogy mik is ezek a, de a blog alapgondolatának érzékenysége miatt ez nem lenne jó ötlet).

Szóval...bár a dolog etikusságán bizony csorba esne, úgy áll a helyzet, hogy meg fogom kérni, legyen az alkonzulensem. A főkonzulensnek úgyse lenne sok ideje rám, eléggé elfoglalt ember, ő viszont fiatalabb, kevesebb dolga van (már ahogy gondolom), és a témában való jártassága szinte nélkülözhetetlenné teszi számomra. Nem mellesleg tartanánk a kapcsolatot, konzultálnánk, és...találkoznánk, ugyanis attól félek, nem lesz már olyan órája, amit fel tudok venni, szerintem az összeset letudtam már.

Remélem, beleegyezik. Remélem nem hajt el a fenébe.

Hogy ez az egész helyzet mennyire szánalmas...

p.s.: következő bejegyzésben arról, miért olyan idegen nekem ez a dolog...intim részletek!

Szólj hozzá!

Checklist

2012.05.30. 17:56

szerző: Carla Sefković

 Na, így nem fog menni a tanulás. Szituációs játék:

-Carla, Carla, verd ki a fejedből.  
-Na jó, de ha egyszer olyan rendes...
-Vertek már át rendes arcok is, nem? És amúgy is, miért kell ő neked annyira? Mert nem kaphatod meg?
-Nem, nem azért...Csak ő olyan...
-Milyen? Tudod mit, vegyük végig, tudod, mint a filmekben. Miért lenne olyan jó, ha lenne ebből az egészből bármi is?
-Mert okos.
-Én is az vagyok, mégse kellek.
-Ne vicceld el, kérlek. Okos, két diplomája is van, sőt...
-Nem kérek részleteket, nem ez a lényeg. Mije van még?
-Édes mosolya. Olyan helyes, mikor nevet.
-Elbűvölő...de most komolyan, ilyen jó pasi?
-Hát, ráfoghatjuk, hogy az esetem. Macis, nem túl magas, olyan...
Hátradől, sóhajt.-Vegyük a rossz tulajdonságokat, úgy látom, a jókat napokig tudnád sorolni.
Megadóan bólint.-Tanár.
-Az bűn.
-De hát jártam már eggyel.
-Az nem tanár volt, csak egy jófejnek tűnő srác, aki a tanárodnak segített pár dologban.
-De akkor is...na mindegy. Teljesen más élethelyzetben vagyunk. Én tanulok, ő azon már túl van. Gyerek vagyok én neki.
-Gyerekekkel bűn.
-Ugye tudod, hogy huszonkettő vagyok?!
-Ne dumálj, haladjunk. Egyedül van?
-Fogalmam sincs, szerintem igen...
-Az nem elég. Tudtad, hogy a nők valamiért jobban vonzódnak a foglalt pasikhoz anélkül, hogy tudnák, van valakije?
-Hát te hülye vagy.
Megrázza a fejét.-Na nekem erre nincs időm. Viszlát!

Itt maradtam egyedül, a helyzet pedig ugyanaz maradt. A szituációs játékok szart se érnek.

Szólj hozzá!

Elestem. Mármint bele.

2012.05.30. 17:38

szerző: Carla Sefković

Létezik, hogy tényleg ennyire hülye vagyok?!

Az biztos nem jó jel, hogy itt ülök a vizsgaanyag előtt és ő jár a fejemben.

Egy olyan férfi, akivel egyszerűen annak az esélye, hogy bármi is legyen, nulla és a zérus között tengődik. Más élethelyzetben van. Idősebb (nem annyira nagyon, 30 éves). Két diplomája van, nekem alig kétharmadnyi. Tanár. Az én tanárom. 

Megyek, és leugrom a Rákóczi-hídról.

Szólj hozzá!

Prológ

2012.05.26. 17:29

szerző: Carla Sefković

 Huszonkét éves pesti lány. Egy éve költözött a belvárosba, hogy önálló életet kezdjen. Előtte is minden idejét- a kertváros unalmától menekülve- az egyik körúti bárban töltötte, de érezte, szabadulnia kell. Elköltözött. Azóta nem megy sehová, túllépett egy plátói szerelmen és nagyon úgy fest, beleugrott egy másikba. Mindeközben tervezi, hogy külföldön kezd új életet, karriert épít, és ami (bár neki is fáj) a legfontosabb: családot alapít.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása