...ugyanis az éjszakám rosszabb nem is lehetett volna. Forgolódtam, rosszakat álmodtam, sokáig aludni se tudtam, szóval végre reggel.
Egészen mostanáig fájós és durcás fejjel ültem a kanapén, laptoppal az ölemben, aztán megérkezett a segítség egy literes tej formájában. Így végre már a kávé illatával van elfoglalva majd' az összes érzékszervem. A rosszkedv múlóban, a fejfájás marad - egyelőre.
Tegnap kaptam este egy e-mailt tőle, semmi személyes, csak a szóbeli vizsgával kapcsolatos tudnivalók. Azért köszi tényleg, hogy holnapután vizsga, és csak most tudom meg...na mindegy, az írásbeli részére már megtanultam nagyjából, szóval csak nem lesz gáz.
A további vizsganaptáram katasztrófa, június 11-től kezdve nincs megállás egészes harmadikáig. Az első amúgy is halálos, kiismerhetetlen osztályzás meg minden, ami az egyetemistáknak oly' kedves. Legalább nem leszek azzal elfoglalva, hogy emésszem magam a szerencsétlen választásomon (már ami őt illeti)
Magányos vagyok, és ez nem jó. Bár fáj, de sokkal kényelmesebb lenne semmit se tenni ellene és csak várni, hogy majdcsak történik valami. Ááh, mindegy is. Legfeljebb majd külföldön rám talál valaki.
Ha viszont meg se próbálnám és úgy utaznék ki, nem lennék túl büszke magamra.
Life sucks.
