Na, így nem fog menni a tanulás. Szituációs játék:
-Carla, Carla, verd ki a fejedből.
-Na jó, de ha egyszer olyan rendes...
-Vertek már át rendes arcok is, nem? És amúgy is, miért kell ő neked annyira? Mert nem kaphatod meg?
-Nem, nem azért...Csak ő olyan...
-Milyen? Tudod mit, vegyük végig, tudod, mint a filmekben. Miért lenne olyan jó, ha lenne ebből az egészből bármi is?
-Mert okos.
-Én is az vagyok, mégse kellek.
-Ne vicceld el, kérlek. Okos, két diplomája is van, sőt...
-Nem kérek részleteket, nem ez a lényeg. Mije van még?
-Édes mosolya. Olyan helyes, mikor nevet.
-Elbűvölő...de most komolyan, ilyen jó pasi?
-Hát, ráfoghatjuk, hogy az esetem. Macis, nem túl magas, olyan...
Hátradől, sóhajt.-Vegyük a rossz tulajdonságokat, úgy látom, a jókat napokig tudnád sorolni.
Megadóan bólint.-Tanár.
-Az bűn.
-De hát jártam már eggyel.
-Az nem tanár volt, csak egy jófejnek tűnő srác, aki a tanárodnak segített pár dologban.
-De akkor is...na mindegy. Teljesen más élethelyzetben vagyunk. Én tanulok, ő azon már túl van. Gyerek vagyok én neki.
-Gyerekekkel bűn.
-Ugye tudod, hogy huszonkettő vagyok?!
-Ne dumálj, haladjunk. Egyedül van?
-Fogalmam sincs, szerintem igen...
-Az nem elég. Tudtad, hogy a nők valamiért jobban vonzódnak a foglalt pasikhoz anélkül, hogy tudnák, van valakije?
-Hát te hülye vagy.
Megrázza a fejét.-Na nekem erre nincs időm. Viszlát!
Itt maradtam egyedül, a helyzet pedig ugyanaz maradt. A szituációs játékok szart se érnek.
